Fekete rózsa Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig. Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka. Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette. Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába. A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon. Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis. Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig. A virágárusnak hiányzott az egyik keze.
A Bernáthegyi
Volt egy kisfiú. A szülei éjszakára egyedül hagyták. De a fiú nem akarta és szólt is a szüleinek, hogy ő nagyon fél nem akar egyedül maradni. A szülei akkor ezt mondták neki:
Ha félsz, akkor rakd le a kezed, és a kutya megnyalja, akkor nincs semmi baj. Ez a mondat némiképp megnyugtatta a fiút. A szülők elmentek. A kutya, ő agy nagy bernáthegyi volt. A fiú bevitte a házba a kutyust, egészen az ágya mellé. Megsimogatta, és bebújt az ágyba. Már majdnem elaludt amikor csöpögést hallott. Le rekja a kezét. A kutya megnyalja. A fiú meg is nyugszik. De később megint csöpögést hall. Megint lerakja a kezét. A kutya ismét megnyalja. Harmadszorra is hallja a csöpögést leszáll az ágyról, kimegy a konyhába. De a csapok el vannak zárva. A fürőbe is bemegy ott is elvannak zárva. Vissza megy a szobába. És észreveszi, hogy a kutya fel van akasztva a szekrényre. És a plafonra a kutya vérével volt felírva:Nem csak a kutya tud nyalni!